A farsang hossza minden évben változik. Vízkereszttől hamvazószerdáig, a böjt kezdetéig, tart mely idén február huszonkettedikére esik. A hagyomány ősi pogány hiedelemből származik. Elődeink azt gondolták, hogy a tél végére a nap ereje gyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Ezért zajos vigalommal, ijesztő álarcokkal, állatalakoskodással, boszorkány bábuk égetésével űzték el a rossz szellemeket.

A farsang szó jelentését különböző források, más-más módon magyarázzák. Legvalószínűbbnek tűnik, hogy a német fasching szóból ered, böjt (előtti) italok kimérését jelenti. Ezeken a napokon minden a feje tetejére áll. A fordított világ ünnepe már az ötezer évvel ezelőtti Egyiptomban is megvolt. Ilyenkor megszűntek a rangkülönbségek, rabszolgák és uralkodók egy asztalnál ültek. Kényes igazságokat lehetett kimondani az álarc védelme alatt.

A rómaiaknál a szaturnáliáknak nevezett ünnepnapokon nyilvánosan bírálhatták uraikat, sőt meg is dobálhatták őket, de csak jelképesen, rózsaszirmokkal. Innen ered a ma is népszerű konfetti hintés. A középkorban is tovább élt a jelmezes mulatságok szokása, melyet a keresztény egyháza épp csak megtűrt. A télbúcsúztató ünnep latin eredetű megnevezése a karnevál – carne levare - jelentése hús elhagyás. A reneszánszkori Firenzében hatalmas álarcos felvonulásokat és utcabálokat rendeztek, ezt a hagyományt őrzi mai napig is a Velencei karnevál.

A hazai farsangi szokásokról a XIV. századtól kezdve találunk írásos feljegyzést, melyek német hatásra utalnak, de a szertartások szláv és balkáni elemeket is tartalmaznak, melyek gyökerei egészen az ókorig nyúlnak. Mátyás idejében, itáliai mintára, a királyi udvartól, a kis falvakig mindenütt farsangoltak. A legnagyobb bálokat, a farsang farkán, a három utolsó napban rendezték. A párválasztás ideje volt ez, a lakodalmakat is ekkor tartották. A délszláv eredetű, faálarcos sokácok felvonulásáról -a híres mohácsi busójárásról - már a XIX. századból vannak feljegyzések.

A jelmezes felvonulásokon gyakran tréfás jeleneteket rögtönöztek, álvőlegénnyel és álmenyasszonnyal rendeztek esküvőt, szalmabábot égettek, így temetve a telet. Mivel a maszkokban nem ismerték fel egymást még verekedés is előfordult. Ebből a hagyományból alakult ki nálunk a népi színjátszás. Húshagyókedden, éjfélkor megkondult a harang, amely a farsang végét jelezte. A hamvazószerdát követő napon a böjtöt egy napra felfüggesztették, hogy a megmaradt ételeket elfogyaszthassák.”Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon”(Kórógy) Ez volt a torkos, tobzódós csütörtök. Ettől a naptól kezdve már valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. A húsvét előtti negyven napban mindenféle vigadalmat megtiltott az egyház.
 
Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
sirassák a lányok itthon maradások,
kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.
/ Baranya megye /