Több tíz évvel ezelőtt jött divatba ez a kifejezés, kulcsos gyerek. Arról ismerjük meg őket, hogy nyakukban lóg a madzagra kötött lakáskulcs. Szüleik késő délutánig dolgoznak, így kíséret nélkül közlekednek. Megoldás lenne a nagymama „beosztás” felértékelése, a kör azonban a nyugdíjkorhatár felemelésével bezárul. Az iskolai év végeztével hatványozódik a gond.

Gondoltak erre a Váci Rendőrkapitányságon is. Köszönet az értékes tanácsokért Latorovszky Gábor rendőr őrnagynak.

Ha tényleg nincs semmilyen megoldás és kénytelenek vagyunk, gyermekünket egyedül hagyni - akárcsak néhány órára is - célszerű átgondolni a következőket:

„Először is nagyon fontos a gyermekünkkel az őszinte kommunikáció. Kérdezzük meg tőle, hogy tényleg nem zavarja az, ha egyedül kell maradnia, nem fog-e félni, nem veszi-e rossz néven, ha magára hagyjuk.
 
Fontos, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá az új feladatához. Először csak rövidebb időre menjünk el otthonról, a hosszabb egyedüllét csak némi „gyakorlás” után következzen. Ha megoldható, akkor napi 6-8 óránál tovább még a nagyobb gyerekeket se hagyjuk magukra, éjszaka pedig semmiféleképpen sem.
 
Maradjunk mindig elérhetőek! Ez a mai világban már nem jelent akadályt! Ha munkánk miatt mégsem lennénk bizonyos ideig elérhetőek, akkor segítségünkre lehet egy jó szomszéd, rokon, aki helyettünk riasztható. Fontos, hogy gyermekünk tisztában legyen a segélykérő telefonszámokkal is, hogy vészhelyzetben őket is fel tudja hívni.
 
Gyakoroljunk el vészhelyzeteket. Remélhetőleg soha nem kell ezeket élesben is alkalmazni, de jobb, ha felkészítjük gyermekünket arra, mit kell tennie tűz, csőtörés, áramszünet, rosszullét vagy bármilyen rendkívüli helyzet esetén.
Fektessünk le szigorú biztonsági szabályokat. Tudnia kell, hogy kit engedhet be a lakásba, kinek mondhatja, hogy egyedül tartózkodik otthon és kinek nem. Hívhat-e barátokat, hány főt, kiket? Elmehet-e otthonról, amíg mi nem vagyunk otthon, ha igen, hová, mennyi időre és kivel? Mihez nyúlhat szülői felügyelet nélkül, mihez nem, annak ellenére, hogy már használta egyedül, amikor mi otthon voltunk (pl.: háztartási gépek, vegyszerek, kerti szerszámok, Internet…) Külön figyeljünk az internetezés, számítógépes játékok időtartamára, fajtáira. Lehet, hogy a gyermek nem mozdul ki a lakásból, de a világhálón is számos veszélyforrás leselkedik rá.

A szülők feladata és felelőssége az, hogy lekorlátozzák az interneten látogatható oldalakat, chat programokat. 
Készítsük ki neki azokat a dolgokat, amire szüksége lehet. Legjobb, ha az ételeket, sebtapaszt, zsebkendőt, póttekercs vécépapírt, zseblámpát, felmosórongyot, seprűt stb. kikészítjük neki, vagy megmutatjuk, pontosan hol találja azokat.

Fontos azt is tisztázni, hogy mivel fogja eltölteni azt az időt, amíg egyedül van. Nem szerencsés, ha az egyedül töltött délutánokon mindig csak tévét néz vagy számítógépes játékokkal játszik. Adjunk neki feladatokat. Az unatkozó gyerek mindig sokkal veszélyesebb önmagára és a környezetére nézve egyaránt."